Hírességek

Kandó Kálmán emlékmûTalán még a mûszaki tudományokban járatosak közül is kevesen tudják, hogy a vasút-villamosítás úttörõje, a villanymozdony feltalálója egerfarmosi származású. Pedig Kandó Kálmán szívesen viselte az Egerfarmosy elõnevet.

 

 

A település a feltaláló révén világhírû ismertségre tett szert. Az elsõ háromfázisú villamos mozdonyt 1898-ban helyezték üzembe a Genfi-tó partján. Az elsõ nagy nemzetközi elismerést kiváltó alkotása pedig az észak-olaszországi Valtellina vasút villamosítása volt. Fõ mûszaki tevékenységének jegyzik, hogy az egyfázisú áramot a hajtómotor számára többfázisú, kisfeszültségû árammá alakította.

Mivel Kandó Kálmán családja Egerfarmoson élt, s a feltaláló is mindig büszke volt kötõdésére, ezért a településen élõk is õrzik emlékét. Nevét ma egy alapítvány, alakját egy köztéri alkotás õrzi.

Kandó Kálmán élete

1869. július 8-án született Pesten. Középiskolai tanulmányait a nagyhírû pesti fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. 1892-ben a Királyi József Mûegyetem Gépészmérnöki Karán szerzett kitûnõ minõsí-tésû gépészmérnöki oklevelet.

A fiatal mérnök 1890 õszén önkéntes haditengerész lett, ahol kemény kiképzésben volt része és 1893-ban le is szerelt. Ezt követõen a franciaországi Compagnie de Fives-Lille gyárban kezdett dolgozni, amely gyár vasszerkezeteket, mozdonyokat és villamos gépeket gyártott. Az ottani sikerének hírére 1894-ben a Ganz-gyár akkori vezérigazgatója hazahívta, itt találkozott Bláthy Ottóval.

Kandó Kálmán az indukciós villamosmotorok szerkesztésével foglalkozott, de részt vett a háromfázisú generátorok és transzformátorok tervezésében, gyártásmegkezdé-sében, amikkel a Ganz 1896-ban, a Honfoglalás 1000. évfordulóján sok sikert ért el.

1896 õszén kezdte meg Kandó a pesti Kõbányai Ganz Gépkocsigyár melletti telepen lévõ próbapályán a vasúti villamos vontatással kapcsolatos kísérleteket, akkor ta-pasztalta, hogy lejtmenetben a motor generátorként mûködik, energiát juttat vissza a vezetékbe.

1897-ben már a Ganz-gyár igazgató helyettese és az Amerikai Egyesült Államokban tanulmányúton vett részt. Hazaérkezve figyelme a nagyvasúti villamos vontatás más irányú megoldása felé fordult, mint az amerikai rendszer.

1898-ban már a Genfi-tó francia partján futott a kísérleti villamos próbakocsija. Ezt követõen bányamozdonyokat gyártott a Ganz, amik a magyar bányákon kívül fran-cia bányákban is üzemeltek.

Ez évben kereste meg a Ganz-gyárat és Kandót egy észak-olaszországi vasúttársaság a Valtellina vasút villamosítására és Kandó ajánlatát el is fogadták.

1899. február 2-án feleségül vette rozsnyói Posch Ilonát. Ebbõl a házasságból 2 gyermek született 1899-ben Kálmán és 1901-ben Sára Ilona (késõbbi Ica).

1899-ben megkezdõdött az elõzõ évben az olaszok által elfogadott tervnek a mû-helyben történõ megvalósítása, a „gõzvontatás helyettesítésére alkalmas” 3000 V-os villamos mozdony gyártása, ami „valósággal tûzpróba volt”, ezeket a Ganzban gyártották és az óbudai hajógyári szigeten tették meg az elsõ útjukat. Ez a mozdony 1900-ban a Párizsi Világkiállításon bronzérmet kapott.

Az olasz vasutat 1902. szeptember 2-án nyitották meg.

Ez volt az elsõ nemzetközi siker, ami új fejezetet nyitott a technika történetében. Az olasz vasutak új villamos mozdonyokat rendelt a Ganztól, ezeknél jelenik meg a rudazatos meghajlás a villamos mozdonyokon, a „Kandó keret”.

Ezek a RA típusú olasz mozdonyok, ezt a rendszert az olaszok büszkén „sistema italiana”-nak nevezték el és kiterjesztették az észak-olasz vasúti hálózatra azzal, hogy a többi mozdonyt Olaszországban kell elkészíteni, ahová Kandó Kálmánt meghívták, aki 1907-ben a családjával együtt kiköltözött és 1915-ig ott  élt, habár felesége 1913-ban meghalt és Rozsnyón temették el.

Kandó itt szerkesztette meg az 5 kapcsolt tengelyû mozdonyt és a gyár alelnöke lett.

Az ottani tevékenységét megszakította az I. világháború. 1915. márciusában Svájcon keresztül hazaérkezett. Tevékenységéért az Olasz Koronarend Parancsnoki Ke-resztje kitüntetést kapta.

1916-ban népfelkelõ hadnagyi ranggal, mint a vasutak szénellátásával megbízott elõadó, a bécsi Hadügyminisztériumban dolgozott. Ekkor tapasztalta milyen nagy mennyiségû kitûnõ szenet használnak fel rossz hatásfokkal.

Itt fogalmazódott meg benne az az alapelv, amelyet 1917-ben elõterjesztett a vasút villamosítására, az országos villamoshálózaton üzemelõ 50 periódusú áram vasúti mozdonyon történõ hasznosítására.

Ehhez megszerkesztette az új típusú villamos mozdonyt, amely az egyfázisú felsõ vezetéket a megbízható indukciós motorokkal egyesítette.

Zseniális találmánya a fázisváltó, ezzel évekkel megelõzte az akkori mûszaki világ kiválóságait!

Az elõterjesztés hírére a Ganz és Társa Danubius Gép, Vagon és Hajógyár Rt. kérte a katonai szolgálat alóli felmentését és meghívta a gyár mûszaki igazgatójának, aminek 1918-tól vezérigazgatója lett és létrehozta a „Villamos-mozdony Szerkesz-tési Osztályt”, ahol megkezdték a technika történeti jelentõségû fázisváltós mozdony szerkesztését. A gyárba egyre több megrendelés érkezett.

1920-21-ben részt vett olaszországi Saronnoban lévõ mozdonygyár által gyártott személy és tehervonati villamos mozdonyok konstruálásában, amiket Kandó csak „Rómeónak” nevezett. Ezek a mozdonyok 1963-ig üzemeltek.

Ebben az idõben részt vett a „Paris-Orleans Vasúttársaság” villamos-mozdonyok tervezésében is.

A konstruktõri feladatok egyre több idõt vettek igénybe, ezért a „tekintélyes jövede-lemmel járó vezérigazgatói” állásáról 1921-ben Kandó Kálmán lemondott,  hogy minden idejét a villamos mozdony szerkesztésének szentelhesse. 1922-ben mentet-ték fel és ekkor átment a Ganz Villamossági Rt-hez.

Eddigi tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia „Wahrman díj”-jal ismerte el és a Magyar Királyi József Egyetemrõl „mûszaki tudományok tiszteletbeli doktora” (HC) címet kapta.

1922-ben meghalt a fia, amit nehezen viselt el.

A Danubius gyárban szerelték össze 1922-ben az elsõ MÁV részére készített fázisváltós villamos mozdonyt.

1927-ben a nagy amerikai gyár, a Westinghouse meghívására az Egyesült Államok-ba látogatott rudazathajtási témában és felkérték a gyár tanácsadójának, de nem fogadta el, mondván „eleget voltam távol a hazámtól, nem is gondolok többé elha-gyására”.

Az volt az álma, hogy megkezdõdhessen a MÁV vonalainak villamosítása. Az 1922-ben legyártott próbamozdony tapasztalatai alapján, valamint Blathy-Kandó póluskapcsolóval, más szabadalmakkal kiegészítve a Manndorff Béla vezetésével átszerkesztették a villamos-mozdonyt, amivel megjavították az üzembiztonságát, azt világszínvonalra emelve.

Ezt a mozdonyt is Ganz-Danubius Kocsigyárban, a Kõbányai úton szerelték össze.

1928-ban készült el az új mozdony és a MÁV úgy határozott, hogy a Budapest-Hegyeshalmi vonalon ezt a rendszert kell megvalósítani.

Élete utolsó fõmûve ez a V 40-es és V 60-as sorozatú – híres magyar Kandó-fázisváltós mozdony, de üzembe helyezését már nem élte meg.

A MÁV vonalain 1967-ig üzemeltek.

1928. decemberében egy angol villamos-mozdonygyár a Ganzzal gyártásmegosztás-ban egyezett meg, ezt az amerikai General Electric megakadályozta, ami nyomasz-tóan hatott Kandóra, s az 1931. januári londoni tárgyalásokra már nem is ment ki, január 14-én írták alá az elvi megegyezést, de Kandó Kálmán 1931. január 13-án este 8 órakor elhunyt, 1931. január 16-án temették el a budapesti Kerepesi úti temetõben nagy részvét mellett.

Kandó Kálmán emlékmû

Édesanyja 1933-ban halt meg.

Lánya Sára Ilona (1901-1985) Dobrovits Lajosné volt a forrása Fojtán István köny-vének. Unokája: Dobrovits „Kandó” György (1924-1994.). Dédunokája Márkus von Kandó-Dobrovits (1966.)

Azt vallotta: „Életem célját elértem. Amit elgondoltam megalkotnom is sikerült.”

Manndorff Béla, aki hû munkatársa volt, így emlékezett Kandóra:

„Munkatársai bámulták élénk fantáziáját, ami szinte szünet nélkül, folyama-tos mûködésben volt.”

Egy olasz szerint „meg kell említeni mesés munkaképességét és szellemének életétét … zseniálisan tudott megoldani tág körû elektromos és mechanikai problé-mákat … a villamos mozdonyt úgyszólván saját képére teremtette.”

A munkásságát több kitüntetéssel ismerték el:

Az olasz kormány az Olasz Koronarend Commendatore keresztjét adta.

A Magyar Tudományos Akadémia „Wahrmann”-díjjal tüntette ki, majd 1927-ben levelezõ tag lett.

A Magyar Királyi József Mûegyetem 1922-ben tiszteletbeli mûszaki doktorrá avatta,

1923-ban kormányfõtanácsosi címet kapott.

1930-ban „Corvin koszorú”-t adományoztak részére és más egyéb akkor divatban lévõ címet viselhetett, de Verebély professzor szerint „Mint ember végtelen szerény, szíves modor és lekötelezõ udvariasság jellemezte.”

A Kandó õsökrõl röviden

Egerfarmos dél-keleti részén volt a Kandó kúria, ahol most a Kandó utca van, de az idõsebbek, akik még emlékeznek az 1936/37-ben lebontott kúriára, csak Kandó-kertnek emlegetik.

Emlékezzünk arra a Kandó családra, aki használta az „Egerformosy” nemesi elõnevet és Kandó Kálmán által Egerfarmos neve is ismertté vált mindazokon a helyeken, ahol ismerik Kandó Kálmán munkásságát, kimagasló eredményeit.

A Kandó család már 1103-ban Könyves Kálmán korában okiratban került említés-re, amikor a Kandó testvérek – Kandó Masta fiai, Edus és Mojos – birtokfelosztás-ban állapodtak meg. Ekkor birtokaik Nógrád és Abaúj vármegyében voltak, majd 1277-ben Kun László királyi keggyel Nikát átengedte a Sztregovai Kandó testvéreknek, Illésnek, Henriknek és Miklósnak.

1380-ban Nagy Lajos király elõtt Kandó Jakab leánya, Anna úrnõ leány negyedének jogát és nászajándékát „az igazi testvéri szeretetnél és feloldhatatlan rokoni köteléknél fogva” Kandó testvérekre és azok utódaira hagyta. Ezt Zsigmond király a koronának tett kiváló hû tetteiért, polgári, valamint katonai dicséretes szolgálatukért 1413-ban Kandó Miklós fiainak, Illésnek és Lászlónak megerõsítette.

1482-ben Mátyás király tett igazságot Szregovai Kandó János – aki királyi kancellária titkára volt – és atyja Kandó András közötti birtokvitában, hivatkozva az 1103-ban kelt Jászói Konvent által kiállított osztálylevélre. (Az elõbbieket igazoló okleveleket Kandó József gyûjtötte össze 1823/24-ben, pesti ügyvéd korában, aki Egerfarmoson született 1797-ben és õ Kandó Kálmán nagyapja.)

A Kandó család kapcsolata Egerfarmossal:

A BAZ Megyei Levéltárban a Kandó családról talált családtörténeti feljegyzés alapján a Kandó (stregovay, egerfarmosi) régi család, amelynek története visszanyúlik a XII. század elejébe.

György 1575-ben egy nemesi kúriát szerezvén Farmoson, a család innen kezdte elõnevét írni, bár utódai 1653-ban zálogba adják Holló Imrének és Czicze Lukácsnak. Ekkor valószínûleg elmentek Nógrád megyei birtokaikra, mert 1652-ben Nógrád megyében Kandó János táblabíró lett, ehhez nemességét igazolnia kellett, amit azzal igazolt, hogy „Õ nem a bogáchi, hanem a farnosi Kandó családból származott, ennélfogva nemesnek elismertetett.”

(A bogáchi Kandók Bocskaitól kapták a nemességüket, amit az akkor Magyar Királyság területén nem fogadtak el.)

1659-ben Lipót Római Császár Magyarország stb. királya Kandó Jakab és Miklós nemzetes uraknak ugyanõk vagy elõdeik és õseik által tanúsított tántoríthatatlan és állandó hûségért vérük omlásáért a jövõre tett ígéretükért rác birtokokat, továbbá Pest, Csongrád, Solt, Bács megyében birtokokat adományozott. Ebben az évben született Kandó Jakabnak János nevû fia Nógrád megyében, és ismeretlen évben Ilona lánya.

1687-ben született Jánosnak az István nevû fia, aki hevesi szolgabíró volt (felesége Szilasi Judit), ehhez Heves vármegyében Farmoson (?) kellett élniük.

Kandó Istvánnak és Szilasi Juditnak 7 gyerekük született.

1718-ban Istvánnak a fiai adományba kapták a Pest megyei Ancsot és Domonyt (többen itt születtek).

1730-ban III. Károly király (Mária Terézia apja) a farnosi Kandó Zsigmond, István, József, Ferenc vér szerinti testvéreket megerõsítette a Lipót által 1659-ben adományozott birtokaikban (mivel a török idõkben elvesztek az oklevelek), amit akkor a Szalay javakat öröklõ Subich család vitatott és tiltakozott. Farmos kétharmad részét a Kandók kapták. Ebben az idõben került ide Brezovay György is. A már hivatkozott családtörténeti feljegyzés szerint a hevesi szolgabíró 7 gyermeke közül Zsigmond és Ferenc leszármazottjai gyarapították tovább a Kandó nemzetséget.

1. Zsigmond Sámuel nevû fia szemerei Szemere Annát vette feleségül, Erzsébet lánya szemerei Szemere Pál felesége lett, míg Anna nevû lánya bernátfalvi Bernáth Zsigmondé. Sámuelnek a Gábor nevû fia elkerült Zemplénbe és annak fiai László illetve Gábor 1809-ben a Zemplén illetve Abaúj vármegyék felkelõ nemességi lovascsapatok parancsnokaiként részt vettek a Napóleon elleni csatában Gyõrnél.

Kandó Gábor ezredesnek a második házasságából született az a Kandó Kálmán (1811-1888) aki az 1867-es kiegyezés idején jelentõs közéleti, politikai szerepet vállalt, mint Deák Ferenc és gr. Andrássy Gyula bizalmasa, barátja, miniszteri tanácsosa (Jókai és Mikszáth is írt róla.)

2. Ferenc (a felesége Mladasovich Horváth Éva), akinek a legnagyobb kötõdése van Egerfarmoshoz és szépapja dr. Kandó Kálmánnak. Gyerekei: Katalin és

3. János felesége mezõmadarasi Madarassi Zsófia), Kandó Kálmán ükapja. Gyermekei: József (1756 Domony-1821), akinek az Ágnes (1812 Domony) nevû lánya Egerfarmoson halt meg.

4. Ferenc (1763 Egerfarmos-1826 Gelej, felesége Geleji Pásztor Eszter). Õ Kandó Kálmán dédapja 8 gyermek apja, ezek Kata, Lajos, Imre, Klára, Eszter (kovássy Bozga Lajosné), János, valamint

4.1. Ferenc (1809 Egerfarmos-1885 Miskolc), felesége Kandó Ágnes, aki itt halt meg. Ferenc az, akinek a sírköve Egerfarmoson található és 1999-ben lett felújítva. Gyermekei: Ádám, Ilka, Iván, Jenõ és

4.1.1. Béla (1839 Székesfehérvár, felesége ároktõi Cseõke Piroska) fiai Béla Bertalan (1885 Nyíri, aki elkerült Fogarasra 1911-ben). 1912-ben született a Ferenc nevû fia, akinek gyermekei: Kandó György budapesti lakkos, Kandó Judit Fracois Cézárné, aki Budakeszin él.

4.1.2. Ferenc Elek (1879 Nyíri-1946 Szatmárcseke, felesége Ács Vilma). Gyermekei: Béla Kálmán Ferenc (1907-…) Vilma Mária (1909-…), Judit Klára Vilma (1913-1993.) férje Szalay Pál (1894-1976) unokái: Szalay Pál református lelkész Kenderesen. Szalai Klára (Budapesten él).

Ez a Ferenc Elek az az ifjú Kandó Ferenc, aki az egerfarmosi sírkövet állíttatta nagyapjának, nagys. Egerfarmusy Kandó Ferencznek (1809-1885) Mivel ifjú Kandó Ferenc 1906-tól volt Szatmárcsekén jegyzõ a sírkõ is legkorábban 1906-ban készülhetett és ekkor a Kandó család tagjainak kellett itt járni. (Ebben az évben halt meg Kandó Kálmán édesapja Tiszafüreden.)

4.2. József (1797 december 2., Egerfarmos-1884 november 10.) Fejér megye alispánja, felesége baracskay Szûts Klára. Õ Kandó Kálmán nagyapja, aki Pesten végzett jogot, ott volt táblai ügyvéd és családi kutatásokat végzett a levéltárakban, ami az alapja az eddig leírtaknak.

4.2.1.    Gyermekei: Róza, Zsófia és

4.2.2.    Sándor, adatai ismeretlenek, de utódai miatt meg kell említeni: Gyermeke László. Unokái: László (1886-1950) festõmûvész a Képzõmûvészeti Fõiskola tanára, Dr. HC. Kandó Kálmánról olajfestményt készített (az õ gyermeke Kandó Katalin Floridában él).

Mária (1887-1965) dr. Melocco Jánosné: a fiai Ferenc és János. Ferenc a Melocco név mellé felvette a Kandó nevet, így Kandó Melocco lett a neve, de az õ gyermekei már csak (Pál, László, Eszter) a Kandó nevet használják (Amerikában élnek) Kandó Pál fia angol tanárként Pomázon él. Melocco János újságíró volt, a Rákosi idõkben kivégezték, de az egyik fia Melocco Miklós szobrászmûvész Buda-pesten.

4.2.3. Géza (1839. Baracska-1906. Tiszafüred) Õ Kandó Kálmán édesapja, aki a Kereskedelemügyi Minisztériumban volt hivatalnok. Felesége, azaz Kandó Kálmán édesanyja gulácsi Gulácsy Irma, (1846. Apaj-1933. Budapest)

Gyermekeik: Kálmán (1869-1931.), Gyula (…..-…..), Irén (1879-….)