Kulturális, építészeti emlékek

Római katolikus templom (Szent Adalbert)

Címe: Egerfarmos, József Attila u. 4.

Telefon: (06 36) 341 514

Kapcsolat: Füzesabonyi Plébániahivatal

A falu elsõ temploma a XIII. század elsõ felében épült (román stílusban), azonban a török hódítás idején pusztulásnak indult. Maradványaiból épült ki 1874-ben a ma látható késõ barokk stílusú, Szent Adalbert tiszteletére szentelt templom.

Image

A templomot az 1200-as évek második felében építették, jóval kisebb volt mint a mai, amit egy 1847-bõl fennmaradt rajz másolatáról lehet tudni. Több építész is a régi templomot az építési stílusa alapján XIII. századi építkezésnek írta le. A templom legkorábbi említését az 1334-35. évi Pápai tizedjegyzékbõl ismerjük, Fornos néven, a Hevesi Esperesség plébániái között.

Gondosan faragott kváderkövekbõl épült, egyhajós, egyenes záródású templom. Hajdan a templom tojásdad alakú kerítéstõl volt körülvéve. A török hódoltság idején 1680-ban a falu elnéptelenedett, a temploma is pusztulásnak indult. Ekkor pusztulhatott el a templom körül elhelyezkedõ temetõ fala is.

1674-ben, ebben a templomban temették el Csepellényi György pálos rendi szerzetest, aki a Pápa megbízásából apostoli hittérítõ.

Templom maFarmos határában a Szõke-pusztánál lévõ tónál (azóta Barát-fertõnek hívják) lefejezték a végvárakból elbocsátott zsold nélkül maradt magyar katonák és bujdosók, akik húsvét másnapján a füzéri plébániáról rabszíjra fûzve hurcolták el és 60 napig tartották fogva. Bizonyára váltságdíjat reméltek érte, de nem kaptak. 1674. május 24-én Nagy János mezõkövesdi plébános temette el a farmosi templomban, ahonnan 1689-ben a sátoraljaújhelyi Pálos templomba szállították el.

A török kiûzése után a falunak gyakran változtak a földbirtokosai, ezért csak a legszükségesebb javításokat végezték el a templomon, amelyrõl 1720-ban és 1732-ben készült összeírás (ekkor Mezõtárkány filiája volt). A déli oldalon lévõ régi bejárat elfalazására ekkor került sor és új bejáratot nyitottak a nyugati falban. Az 1767. évi egyházlátogatás a templom tetejét és tornyát sérültnek mondja. 1782-ben Szalay József özvegyének Nagy Borbálának a végrendeletében szerepel: „Isten Dicsõségére Fornosi Templomnak Szükséges Reparotiójára hagyok Száz Forintokat…”

Az alsóhevesi esperesi kerület látogatási jegyzõkönyve 1810-tõl 10 éven át megemlékezett arról, hogy a templom „elhanyagolt állapotban van, szûk és bár jó anyagú, összedûléshez közel.”

1833-ban a helybeli közbirtokosok a templom bõvítését és javítását határozták el, felmérés volt, de még sokáig nem került rá sor.

A román kori templom átépítésére-bõvítésére 1874-ben került sor. Feltételezhetõ, hogy a templom régi kapuzatát a címerrel együtt beépítették a templom újonnan kialakított, toronnyal tagolt (eddig a templom elõtt volt külön a torony) és díszített nyugati fõ homlokzatába. A bejárat felett a Szalay címer van és az ANNO 1874. Ez bizonyítja a felújítás idejét és hogy kinek volt a legjelentõsebb része ebben a munkában.

A templom oldalában lévõ sírkövek is a Brezovay családtól származnak. templom tél

A templomot felújították 1960-ban is, legutóbb 1992-ben, amikor új toronysisakot, ablakot, ajtót kapott, fûtésrendszer került kiépítésre, új csatornákkal, külsõ-belsõ burkolattal.

Az egyházközség 1935-ben alakult meg, ezt megelõzõen 1862-tõl, Borsodszemere leányegyháza volt. Elsõ vezetõ lelkésze Lengyel István plébános.

Egyházi énekkar mûködött 30 taggal. Az ózdi dalosversenyen elsõ díjat, a szombathelyin harmadik díjat nyertek, a budapesti országos dalosversenyen oklevelet szereztek. Volt egyházi ifjúsági egylet is, amely rendszeresen mûkedvelõ elõ-adásokat tartott.

A templom történetéhez tartozik, hogy 1819-ig a templom köré csak a földesurak temetkeztek (a Subich, Brezovay) mert az új temetõ 1813-ban a falutól északra méretett ki.

A templom Szent Adalbert püspök tiszteletére lett felszentelve, kinek eredeti neve Vojtech, Kelet-Csehországban született 956-ban. Anyját a szász uralkodóházhoz rokoni szálak fûzték. A Magdeburg Katedrális iskolájában tanult, bérmáláskor kapta a tanítójának, Adalbert érseknek a nevét. 981-ben hazament és 983-ban Prága püspöke lett. Vagyonát szétosztotta a szegények között.

A papság nem élt az egyházi rend szentségéhez méltó életet, a hívek nem böjtöltek, nem ünnepeltek. Hatévi hiábavaló küzdelem után Prágából Rómába menekült, innen Jeruzsálembe szeretett volna zarándokolni, el is jutott Görögországba, ahol megismerkedett a görög szerzetesekkel, akik azt ajánlották neki, hogy forduljon vissza Rómába.

992-ben több itáliai szerzetessel visszatért Prágába, templomokat építtetett, mint püspök.

Többször megfordult Géza magyar nagyfejedelem udvarában és õ bérmálta meg Istvánt, akinek lelki atyja és támasza lett.

Távollétében hívei nem lettek jobb keresztények, ezért másodszor is lemondott püspöki székérõl és visszatért Rómába, de ott újra kötelezték püspöksége elfogadására.

995-ben családját a hatalomért versengõ fõurak legyilkolták. Adalbert a Visztulától keletre élõ pogány poroszokhoz ment hittérítõnek, de 997. április 23-án Gdansk közelében 8 fegyveres porosz katona leszúrta, majd fejét a törzsétõl leválasztották és felnyársalták.

Egerfarmos Község Temploma